A hang tulajdonságai
A hang tulajdonságai számos módon beállíthatók egy adott hatás eléréséhez.
A hang ábrázolása
A hangok mérhető jellemzőkkel rendelkeznek, amelyekből kiderül, mennyire alkalmas egy hang egy kívánt hatás elérésére. E jellemzők vizuális megjelenítésének technikáját hangvizualizációnak nevezzük. Egy grafikonon az x-tengely egy jellemzőt (például az időt), az y-tengely pedig egy másik jellemzőt (például az amplitúdót) ábrázol. Egyes esetekben egy jellemzőt egyetlen tengelyen ábrázolnak.
Ezek az irányelvek leírják, hogyan ábrázolható a hang az idő, a frekvencia (milyen magas vagy mély egy hang) és a hangszín (a hang karaktere) függvényében.
Idő
A hang az idő függvényében való ábrázolásához jelenítse meg az időt az x-tengelyen, az amplitúdót pedig az y-tengelyen. Ez a grafikon a hang hullámformáját mutatja az idő múlásával, így jól látható a csúcsok élessége (vagy lágysága).
Gyakoriság
A hang a frekvencia függvényében való ábrázolásának egyik módja, hogy az amplitúdó az y-tengelyen, a frekvencia pedig az x-tengelyen jelenik meg. Ez egy hang hangmagasságát mutatja meg egy másikhoz viszonyítva.
Hangszín (timbre)
A hangszín függvényében való ábrázoláshoz az amplitúdó az y-tengelyen, a hangszínjellemzők pedig az x-tengelyen jeleníthetők meg. A hangszín számos jellemzője vizuálisan ábrázolható, és kiemelhetők azok a jellemzők, amelyek megjelenítése fontos.
Hangszín (timbre)
Egy hang hangszíne (timbre) a hang minőségét és karakterét írja le (a hangmagasság és a hangerő figyelmen kívül hagyásával).
Hangszíntípusok
A különböző hangszínek vizsgálatakor számos jellemzőt kell figyelembe venni. A hangszín egyik olyan jellemzője, amely a felhasználói élményhez igazítható, a fényesség (a magas frekvenciájú összetevők mennyisége):
- A fényes hang több magas frekvenciájú összetevőt tartalmaz, ami erőteljesebb, hangsúlyosabb jelenlétet kölcsönöz neki.
- A tompa hang kevesebb magas frekvenciájú összetevőt tartalmaz, így visszafogottabb és halkabb hangzású, különösen zajos környezetben.
A különböző hangtípusok más-más kontextusba illenek. A fényesebb hangszínek gazdagabbnak és játékosabbnak tűnnek, a tompa hangszínek pedig súlyosabbnak és komolynak.
A termék hangszínének kiválasztásakor vegye figyelembe a célközönséget, valamint azt a kontextust, amelyben az egyes hangok megszólalnak.
Ajánlott
Kerülendő
Ajánlott
Vigyázat
Tonalitás
A tonalitás két hangtípusra utal:
- A tonális hangok, amelyek inkább zenei jellegűek, ideértve a dallamot, a motívumot és a harmóniát
- Az atonális hangok (más néven nem harmonikus hangok), amelyek a mindennapi hangokhoz vagy a zajhoz hasonlítanak – nem követik a hagyományos zenei kompozíciók szabályait
A hangok tonális vagy atonális elemek felhasználásával tervezhetők, és néha egy hang mindkettőt ötvözi. A tonális hangok leginkább a személyiség, az érzelmek és az állapotváltozások közvetítésére alkalmasak, míg az atonális hangok inkább a mozgásátmenetek kísérésére valók, és a haptikus visszajelzés érzetét keltik.
Tonális hangok
Egyszerű dallamok
A dallam egy tonális hang, amely a különböző hangmagasságok rövid, ritmikus sorozatából áll. Az egyszerű és tömör dallamok minimális figyelemelterelés mellett ismételhetők a felhasználói felületen.
Ajánlott
Vigyázat
Gyakori motívumok
A motívum egy olyan dallam, amely ismétlődve felismerhető mintává válik. A gyakori motívumok gyorsan és hatékonyan közvetíthetik az egyszerű érzelmi és információs jelzéseket. Jellemzően az alábbi mintákat követik:
Atonális hangok
Az atonális hangok gyakran olyan hangzásokhoz illenek, amelyek nem dallamok, hanem a haptikus visszajelzés, a mozgás vagy a szkeuomorfizmus érzetét keltik.
Szkeuomorf hang
A szkeuomorf hang jól alkalmazható olyan interakcióknál, amelyek szorosan kötődnek a valós világhoz, például a fényképezőgép zárjának kattanásánál. Egyéb nem harmonikus hangok közé tartozik például a kártya elvetésekor hallható suhogó hang, illetve az elem kiválasztásához kapcsolódó koppanó hang.
Dinamika
A hangtervezésben a dinamika a hangerő változásait jelenti, akár mikroléptékben (egyetlen hang hangerőváltozásai), akár makroléptékben (egy hangcsoport hangerőváltozásai). A dinamikai változatosság révén a hangok természetesnek és valósághűnek hangzanak. A dinamikai változások kiemelhetik a hang érdekes pillanatait, a haladás érzetét kelthetik egy zenei narratíva során, és természetes jelleget kölcsönözhetnek a hangzásnak.
Ajánlott
Vigyázat
Burkológörbe (envelope)
Egy hang burkológörbéje az amplitúdó időbeli változásait írja le. A burkológörbe számos technikai összetevőből áll, de a két legalapvetőbb a hang felfutása (attack) és lecsengése (decay).
Felfutás (attack)
A felfutás (attack) a hang indulási sebességére utal, mielőtt az eléri a maximális amplitúdót.
Lecsengés (decay)
A lecsengés (decay) azt a mértéket és sebességet írja le, amellyel a hang amplitúdója a felfutása után csökken (amíg az amplitúdó el nem éri a nullát). Minél hosszabb a lecsengés, annál hosszabbnak és lassabbnak tűnik a hang.
Effektek
A reverb (utózengés) és a delay (késleltetés) olyan effektek, amelyek a tér és a mélység érzetét kelthetik. Ahhoz, hogy ezek az effektek ne legyenek túl hangsúlyosak egy earcon hangjában, takarékosan kell alkalmazni őket.
Minél több reverb és delay van egy hangban, annál nedvesebb a hang, szemben a száraz hanggal.
Reverb (utózengés)
A reverb a hangra alkalmazott effekt, amely nagyobb jelenlétet kölcsönöz a hangnak. Finoman alkalmazva azt az érzést kelti, mintha a hang egy valós környezetben szólna.
Delay (késleltetés)
Az utózengéshez hasonlóan a delay is az eredeti hang visszhangjait keveri a hangba, dekoratív hatás elérése érdekében. A delay-t megfontoltan és takarékosan kell alkalmazni.